„Kevesebb mint 24 óra alatt megkapta azt a világszínvonalú ellátást, amit az amerikai Mayo Klinikán vagy Oxfordban sem kapott volna meg jobb színvonalon” – mondta Viola Árpád, a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ főigazgatója, aki maga vezette a történelmi jelentőségű műtétet.

A 48 éves férfi nem tudta, hogy a gerincében daganat van. Egy átlagos szerdai nap kora délutánján hirtelen vizelet- és székletelakadása alakult ki, az alsó végtagjai gyengülni kezdtek, nem tudott lábra állni. A háziorvosával konzultált, aki azonnal beutalta a sürgősségi betegellátó rendszerbe. Ott megvizsgálta a rezidens, aki neurológust kért hozzá. A neurológus megállapította, hogy a gerincén van probléma.

A beteget sürgősen átirányították egy akut MR-vizsgálóhelyre, ahol elkészült a felvétel – kiderült, hogy gerincdaganatról van szó, idegsebészeti megoldás kell. Az ügyeletes kórház épp a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ volt, a beteget átszállították oda. Viola Árpád főigazgató megnézte a pácienst, átbeszélte a kollégáival az állapotát, az aneszteziológusok előkészítették, majd kérést küldtek a vérellátóhoz, akik biztosították a speciális vért. Reggel megoperálták.

Lehet sok mindent mondani a sürgősségi betegellátásról, de másfél óra alatt ezekkel a panaszokkal a beteg eljutott egy daganatos diagnózisig. Kevesebb, mint 24 órán belül pedig meg is operálták – világított rá Viola Árpád. Ő egy teljesen „átlagos” beteg, hangsúlyozta, aki nem gyorsítópályán jutott el az ellátáshoz, hanem a szokásos úton-módon. Bármelyik beteg, akivel tegnap ez történik, ugyanezen a folyamaton ment volna keresztül.

Nem erre készültek, de a robottal gyorsan alkalmazkodtak

A rosszullét délutánján még a férfi sem tudta, ahogy Viola Árpád sem, hogy találkoznak. Egy teljesen más beteggel készültek ugyanis másnap reggelre – a műtéti terv hajnalban változott meg. Amikor megjött az éjszakai MR-vizsgálat eredménye, a robot szoftverével már meg tudták tervezni a műtétet. A főigazgató úgy ment be reggel a műtőbe, hogy gyakorlatilag kész volt a műtéti terv, csak meg kellett valósítani.

A beteget az ágyon hason fekve vitték be a műtőbe. A gerince tövisnyúlványához – a hátul középen kitapintható kemény részhez – rögzítettek egy krokodilfogószerű markert, amin három kis jelölő volt, ami egy infrakamerával kommunikált. Ez a GPS-hez hasonló pontos tájékozódást tett lehetővé. Amíg ez a három marker rögzítve volt a csonthoz, és tartotta a kapcsolatot az infrakamerával, addig milliméter pontosan dolgozhatott a betegben a sebész.

Dr. Viola Árpád

Ezt úgy kell elképzelni, hogy a beteget beszkennelem, 3D-ben rekonstruálom, és van egy navigációs rendszerem, hogy jól megértsem, amit látok – részletezte a főigazgató. „A beteg testében milliméter pontosan tudok mozogni úgy, hogy többet nézem a képernyőt, mint magát a beteget”.

Ezután készítettek a páciensről egy CT-vizsgálatot, majd azt fúzionálták az MR-vizsgálattal – így nem csak a csontot, hanem a daganatot is látták a csontban.

Már hajnalban megtervezték a csavarokat, a műtét során pedig megnézték, hogy a CT alapján is illeszkednek-e. Minimális korrekció kellett. Ezt követően eltávolították a daganatot, ebben sokat segített a navigációs rendszer, könnyen el lehetett vele igazodni. Utána behelyezték a csavarokat és rúddal fogták össze. Azt a csigolyatestet, ami daganatos volt és a beteg derékfájását, bénulását okozta, eltávolították.

Mintha egy épületnek kivennék az egyik emeletét, csavarok és rudak nélkül összezuhanna a gerinc. Ezzel hidalják át a „kieső emeletet”. „És ha Isten is úgy akarja, akkor ez a beteg sétálni fog. Ez a célunk” – mondta.

Kilencfős csapat, és az új sztárjátékos: a robot

A műtéti team kilenc emberből állt: betegszállító, nővér, műtői segédasszisztens, műtős szakasszisztens, altatóorvos, altató szakasszisztens, vezető gerincsebész, annak asszisztense és még egy asszisztens, aki a robotot kezelte.

Arra a kérdésünkre, hogy hogyan kell elképzelni a robot irányító mechanizmusát – joystick-e vagy követi a kézmozgást –, a főigazgató rávágta, hogy egyik sem.

Annyira egyszerű a dolog, mintha egy hangvezérelt autónak azt mondanánk, hogy a Tesco előtt a harmadik parkolóba szeretnénk leparkolni, és az autó odamegy. Az orvos megmondja a robotnak, hova menjen. Sőt a robot szoftvere azt is tudja, hogy a csigolyatestek hol vannak, és a sebésznek már nem kell kiszámolnia, mekkora csavart kell betenni, hanem a robot beszkenneli a páciens testét és javaslatot tesz a csavarméretre, hosszúságra, vastagságra, szögre.

Az embert azonban nem lehet teljesen kivonni – vagy rábólint a robot javaslataira, vagy módosít rajta, ha szükséges.

Az utasításokat egy készülékkezelővel együttműködve, verbálisan adja a vezető gerincsebész. A robot karját steril fóliazsákba húzzák. Ha bármikor kételyek merülnek fel, a robot megállítja a folyamatot, csinál egy újabb szkennelést, kiiktatja a bizonytalanságot. Sőt, a betegre elektródákat tesznek fel, amelyek az idegpályákon időnként impulzusokat küldenek – ha nem jó helyre megy a csavar és közeledik az idegképlethez, akkor pirosan villog a gép: „ezt most ne csináld!”.

A beteg járni akart, nem az érdekelte, hogy robot műti

Arra a kérdésünkre, hogy a beteg tudott-e róla, hogy high-tech robottal fogják műteni, a főigazgató elmondta: „Említettük neki, de nem ez foglalkoztatta, csakis az, hogy járni szeretne.”

Arról is nyíltan beszélt a főigazgató lapunknak, hogy vannak persze félelmek a betegek oldaláról a robotokkal kapcsolatban – ezeket a tájékozatlanság okozza. A hollywoodi filmvilág azt sugallja, hogy elszabadul egy robot, ami „ezt, azt, amazt csinál”. Ezek azonban nem általános mesterséges intelligenciák, nincs önállóságuk, magyarázta.

„És azt is merem mondani önnek, hogy a robotok nagyon sok ember halálát fogják okozni. De a robotok nélkül sokkal több ember fog meghalni.

Példaként az autót hozta fel: ha visszamehetne az időben és elmondaná az autó feltalálójának, hogy évente százezer ember hal meg autóbalesetben, lehet, hogy azt mondaná a feltaláló: én ezt nem akarom. „De ha elmondanánk neki azt is, hogy évente 50 millió ember az autónak köszönhetően hamarabb jut egészségügyi ellátáshoz, mentőhöz, és hány ember életét hosszabbítja meg, akkor valószínűleg mégiscsak ragaszkodna a találmányához”.

A műtétnél minden jól ment-e? – kérdeztük. „Még nem volt olyan műtétem, amivel száz százalékban elégedett lettem volna. Ez sem volt kivétel, de messze meghaladta az elvárásaimat”.

Ez a kórház első robotasszisztált gerincműtétje volt. Elmondta, hogy a csavarbehelyezésben sokat segített a robot, viszont a daganat okozta kihívás nehéznek mondható. A műtét körülbelül 70 százaléka szabadkézzel történt, mert fel kellett nyitni a gerincet, hogy a daganatot kivegyék – ezt a robot még nem tudja. Viszont a következő hétfőre tervezett műtét 70-80 százalékban már robotasszisztált lesz – mondta.

Majdnem 100 százalékos pontosság, nulla sugárterhelés

A robotkészülék legnagyobb előnye a betegbiztonság maximalizálása. Ha szabadkézzel helyezi be a csavarokat a gerincbe egy sebész, azt átlagosan 75-80 százalékos pontossággal teszi. Ez a berendezés viszont 99 százalékos pontossággal – száz százalékot nem mondanak, mert emberi mulasztás miatt becsúszhatnak hibák. És van egy másik hatalmas előny, ami megkülönbözteti más robotsebészeti eljárásoktól: „A személyzetet tehermentesíti a sugár használatától.”

Ez azért van így, mert ha szabadkézzel dolgozik a sebész, nem lát át a bőrön, folyamatosan röntgensugarakat kell küldenie, hogy lássa, hol a csont. Ez az új robotberendezés viszont műtét előtt leszkenneli a beteget, a sebész onnantól mindig látja a gerincét a monitoron, és nem kell sugarat használnia. Az első nagy előny tehát, hogy a műtőszemélyzet egy szemernyi sugarat sem kap.

„Képzelje el, hogy én 25 éve vagyok ebben a szakmában, naponta operálok gerincet, milyen sugárterhelésnek vagyok kitéve – világított rá a főorvos. Van védőfelszerelés, de az nem nyújt százszázalékos védelmet. „Hogy valaki egy életet, 30-40 évet sugárban él le – ők a hétköznapi hősök, aztán nem is tudjuk, hogy a kolléga miért halt meg daganatban…”

A vezető sebész hozzátette: van még egy tényező, amiben a robot nagy segítséget nyújt. Ha egész éjszaka ügyelt, és hajnalban hoznak be egy beteget, akit meg kell operálni, ő már nem ugyanaz a kipihent ember hajnali négy órakor, mint 16 órával korábban volt. A robot viszont konstans pontosságot ad, és azt a hiányosságot, ami az orvosban a fáradtság miatt kialakul, teljes mértékben kiküszöböli.

Videojátékos sebészek: a jövő már itt van

Arra a kérdésünkre, hogy ez a technológia mennyire írja át azt, hogy ki számít jó sebésznek, a főigazgató előrevetítette: teljesen más készségekre lesz szükség. Japánban találkozott azzal a fogalommal, hogy kiből lesz jó sebész. Ennek a kulcsa a cerebromanuális készség, tehát az a jó sebész, aki az agyát jól össze tudja kötni a kezével.

„Japánban az a sebész, aki arra szorul, hogy letámassza műtét közben a kezét, nem operál – ugye érti?”

De most más készségek kerülnek előtérbe. Sokszor hadakoznak a szülők azért, hogy a gyerekek ne töltsenek annyi időt videojátékokkal. A főigazgató ezt első kézből tapasztalja, hiszen most születik a negyedik fia. Viszont látja, hogy az a társadalom, amiben élünk, azokat a készségeket igényli, amelyek a videojátékokban fellelhetőek. Neki sokkal több erőfeszítést igényel, hogy ezeket az újfajta műtéteket megcsinálja, mint annak a kollégájának, aki most kezdi a pályafutását és videojátékozott, mert az esetek jó részében már a képernyőt többet nézik, mint a beteget.

Ez gyakorlatilag olyan, mint egy videojáték, magyarázta: a beteg virtuális leképezését nézi a monitoron, és a kezét úgy mozgatja, ahogy a monitor alapján navigálja a berendezés. Ugyanakkor ő sem kerül partszélre, mert a tapasztalat, az anatómiai és sebészi tapasztalat a fiatalabbaknak is meg kell legyen – és akkor sokkal jobb sebészek lesznek ezen a területen, mint ő. Én erre büszke leszek, mert nekem az a dolgom, hogy a tanítványom jobb legyen.

Eddig talán az kellett, hogy valakinek jó cerebromanualitása legyen, de most lehet, hogy jobban fog dominálni a térbeli látás. Szerinte majd úgy tíz év múlva tudják igazán megmondani, hogy kik lesznek a jövő generáció jó sebészei.

Húsz évnyi építkezés: az agysebészettől a gerincműtő robotig

Viola Árpád 2015 óta vezeti a kórház idegsebészeti osztályát, de amikor ideérkezett, egyáltalán nem akart gerincsebészettel foglalkozni. Az agydaganatok érdekelték, mert „az volt a menő, a trendi”. Viszont a szakma rendkívül dinamikusan alakult át.

Amikor 25 évvel ezelőtt kezdte az idegsebészetet, az agyi érbetegségek 99 százalékát nyílt műtéttel operálták, 2025-ben viszont csak 1 százalékukat – a többit intervenciós radiológiával, kis katétereken keresztül.

Az idegsebészet sok területet elveszít, az agydaganatok egy részét már koponyanyitás nélkül, sugársebészettel kezelik. Két évet töltött Japánban, volt Liverpoolban is, és nem is akart Magyarországra jönni, de végül mégis itt kötött ki. A betegek miatt lépett át fokozatosan a gerincsebészet világába – a sikeres műtéteinek híre szélsebesen terjedt, ami exponenciálisan növelte a hozzá érkező betegek számát.

A gerincsebészet a WHO jelentése szerint is a legdinamikusabban fejlődő manuális szakma. Ennek több oka van: először is az, hogy a gerincbetegségeket csak sebészeti úton lehet megoldani, nincs sugársebészet vagy intervenciós radiológia.

Egyre több ülőmunkát végzünk, és a Jóisten bennünket nem ülőmunkára teremtett – egyre fiatalabb korban használódik el a gerincünk. Kevesebbet mozgunk, ez különösen a Covid alatt bukott ki – világított rá, majd megjegyezte, hogy a daganatos betegségek terén az orvostudomány fejlődésével a betegek egyre tovább élnek, sok esetben kigyógyulnak. Egy olyan társadalmi populáció jelenik meg, akik akár évtizedekig kaptak rákkezelést, ezért az immunrendszerük nem úgy működik, és nagyobb valószínűséggel jelenik meg náluk áttét a gerincben.

Ezerszáz gerinctörött évente

Amikor 2015-ben megkapta az osztályt, tudta, hogy sok gerincsérült van, de nem sejtette, mennyire sok. Retrospektív tanulmányukból kiderült: körülbelül 300-400 gerinctöröttjük volt egy évben, és a betegek viszonylag gyakran tértek vissza újabb törésekkel. Azt kezdték el vizsgálni, hogy miért nem veszik észre időben a töréseket, és a mesterséges intelligenciánál lyukadtak ki.

Egy radiológusnak 2017-ben 8 órás műszakban 40 ezer képet kellett volna megnéznie – ez képenként mindössze 0,72 másodpercet jelent. Ekkora leterheltség mellett óhatatlanul tévedések történnek.

A Semmelweis Egyetemmel, Merkely Béla professzorral és munkatársával indult el az első AI-alapú szoftverfejlesztésük a gerinctörések felismerésére. Azóta finomították a technikákat, bevezették a mesterséges intelligenciát, és ma már 1100 gerinctöröttett látnak el évente. Ha időben észreveszik a betegséget, nem alakul ki krónikus fájdalom, a beteg nem bénul le, és nem esik ki hosszú időre a munkából. Ezeknek az erőfeszítéseknek köszönhetően az intézet ma Európa legnagyobb, egy intézményben kezelt gerinctörött populációját látja el.

2017-ben Leidenbe, Hollandiába utazott, ahol látott egy cadaver központot – ez tetemeken történő gyakorlást jelent sebészeknek. Hazajött, és felkereste Merkely Bélát, aki akkor rektorhelyettes volt. Elmondta az ötletét, hogy ezt jobban is meg lehetne csinálni. Több hónapig várt, majd májusban „rátört” a rektor: „eljött az idő!”

Elkezdtek dolgozni egy hazai cadaver központon, ami most az Üllői úton található – egy hatemeletes, 8000 négyzetméteres épület, amely Európa legnagyobb sebészeti képzőközpontja lesz CT-vel, MR-rel felszerelve. Ez motorja lehet a magyarországi és európai fejlesztéseknek, jövő év márciusában vagy áprilisában adják át.

Millió eurós beruházás, de megéri

2021 augusztusában kapták meg az intraoperatív CT-t, amely lehetővé teszi, hogy a beteget műtét közben leszkenneljék és 3D-ben rekonstruálják, ezt részleteztük cikkünk elején a konkrét műtét bemutatásakor.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyibe kerül a robotkészülék, elmondta: mivel nekik már megvan az intraoperatív CT és a navigáció, fele áron kapják meg, mint akiknek nincs. Egyébként ez körülbelül 2 millió euróból jönne ki, de így most körülbelül 1 millió euróért kaphatják meg.

A robotsebészeti beavatkozás előnye az is, hogy a műtét előtt meg lehet tervezni az egész folyamatot. A hajnalban érkezett beteg esetében az MR-vizsgálat után már megtervezhető volt a szoftverrel a műtét, mire reggel bement a műtőbe, gyakorlatilag kész volt a műtéti terv. A készülék egy háttérmunka-lehetőséget is biztosít. Egy olyan műtő, ami MR-kompatibilis és MR-készülék használható benne, 4-6 milliárd forintba kerülne – ez a készülék gyakorlatilag kiküszöböli, hogy ekkora befektetést kelljen tenni.

Két robot vetélkedése

Elárulta, hogy az interjúnk felvételét követő (november 13.) héten egyre nehezebb műtéteket fognak végezni a jelenleg kipróbált roboton. Szerdán pedig egy konkurens robotkészülék is megérkezik – egy német –, azt is megnézik és összehasonlítják a most bemutatott robottal. Ezután lesz tapasztalatuk, majd igényt támasztanak a döntéshozók felé, hogy legyen ilyen lehetőség Magyarországon.

De nem szeretnének csak felhasználói lenni egy cégnek, attól akarnak vásárolni, akinek a fejlesztésében részt tudnak venni. Nekik van 1000-1100 gerinctöröttjük egy évben, amely egész Európában a legtöbb esetszám egy helyen. Nem csak fizetni akarnak a robotért, hanem a kutatás-fejlesztési folyamatba is szeretnének beágyazódni.

Arra a kérdésünkre, hogy hány robotra lenne szüksége a kórháznak, a főigazgató rávágta, hogy most egyre, amit maximálisan ki is használnának. Később pedig bővülhetne a géppark. Elmesélte, hogy Zürichben egy idegsebészeti központban dolgozott, és amikor megkérdezte, miért nincs több központ, a svájci professzor azt válaszolta: egy ilyen műtő kiépítése rendkívül költséges.

„Arra kell törekedni, hogy ezek a készülékek a nap 24 órájában működjenek, és egy percet se álljanak. Ezért kell centralizálni a betegellátást, hogy az erőforrásokat jobban ki tudjuk használni" – mondta.

Erre figyeljünk: mozgás, táplálkozás és az elektromos rollerek veszélye

Arra a kérdésünkre, hogy mit tehetünk a mindennapi rutinunk során, hogy ne kerüljünk a műtőasztalára, Viola Árpád konkrét tanácsokat adott. Mivel gerinccel foglalkozik: az ülést redukálni kell. Hetente legalább háromszor 40 perc dinamikus munkát kell végezni, és aki megteheti, ne használjon liftet – ő naponta tízszer is felmegy a hetedik emeletre.

Szerinte a magyar konyhát nagyon át kellene alakítani – és ha visszanyúlunk a 100 évvel ezelőtti magyar konyhához, amikor nem volt ennyi hús benne, az még most is „eladható lenne”.

„Táplálkozás, aktív mozgás, és egy egészségügyi alapműveltségnek az általános iskolából kellene velünk jönnie”.

„És ne használjanak elektromos rollert!” – mondta határozottan. Elárulta, hogy most jelenik meg egy rangos nemzetközi folyóiratban egy tanulmány az elektromos rollerekről. Ő legszívesebben betiltaná ezeket, minden héten rengeteg rollerbaleset miatt megnyomorodott embert lát.

Végül a gerincműtét értékelésére kértük a főigazgatót:

„Sok mindent lehet mondani a magyar ellátórendszerről, de ez a lánc jól működött – a beteg kevesebb mint 24 óra alatt megkapta azt a világszínvonalú ellátást, amit az amerikai Mayo Klinikán vagy Oxfordban sem kapott volna meg magasabb színvonalon. Természetesen nem minden százszázalékos – vannak elégedetlen betegek, elkallódott betegek is –, de ha mindenki megteszi a maga kötelességét ebben a láncban, akkor sokkal több sikeres gyógyításunk lesz.”

 

Forrás: Index