Október hónap minden évben az emlőrák elleni küzdelem jegyében, a betegségtudatosság növelését támogató munkával telik, ráirányítva a figyelmet a korai felismerés, a terápiás kezelés és a palliatív ellátás fontosságára. Ennek apropóján kérdezte a Femina.hu dr. Vajdics Tímeát a legújabb diagnosztikai és kezelési lehetőségekről.

Ma Magyarországon mintegy kétezer nő hal meg emlőrákban, és több mint nyolcezer új beteget diagnosztizálnak. Minden egyes évben. Bár a 45-65 év közöttieket kétévente ingyenes mammográfiai vizsgáltra hívják 2002 óta, egyrészt az érintettek jó része nem megy el a vizsgálatra, másrészt egyre nagyobb arányban jelenik meg a betegség a fiatalabb korosztályban is. Pedig annál jobb esélyekkel gyógyítható, minél korábbi stádiumban derül fény rá. A konzervatív, mindenki által ismert - kemo és sugár - kezeléseken kívül ma már több lehetőség is kínálkozik.

A mellrák kezelése ma már nagyon összetett, a sebészeti beavatkozáson, valamint a hagyományos kemoterápián és sugárterápián kívül biológiai és immunterápia, hormonterápia is része lehet a kezelési útnak, daganatspecifikusan. Ezenkívül itthon és külföldön is folyamatosan zajlanak a klinikai vizsgálatok, melyekkel a kutatók igyekeznek újabb gyógyszereket kifejleszteni. A mellrák gyógyítását befolyásolja a daganat stádiuma: a korai, a helyileg előrehaladott, illetve az áttétet adó mellrák más-más kezelést igényel.

Molekuláris diagnosztika

A mellrák nem egységes betegség, többféle alcsoportja ismert, melyek között a kór lefolyásában is különbség mutatkozik meg. Annak érdekében, hogy a szakorvos a legmegfelelőbb kezelést választhassa meg, fontos lehet többek között a daganat progeszteron-, ösztrogénreceptor- és HER2-státuszának megállapítása. A beteg egyedi molekuláris profiljának meghatározása személyre szabott, célzottabb kezelést tesz lehetővé.

- A molekuláris vizsgálatok és a genetikai vizsgálatok (BRCA-meghatározás) jelenleg a rutineljárás részét képezik a hazai gyakorlatban, az államilag finanszírozott ellátásban is. Gyakorlatilag ezek alapján történik a terápia meghatározása. A kezelések közül a  hormon-, biológiai és immunterápia is a mindennapi klinikai gyakorlat része. Széles terápiás paletta áll rendelkezésre - tudjuk meg dr. Vajdics Tímeától.

Célzott biológiai és immunterápia

Célzott biológiai (ellenanyag-)terápia érhető el például a HER2 pozitív emlőrák esetében - mely a mellrákos megbetegedések mintegy negyedét teszi ki. A HER2 (human epidermális növekedési faktor receptor 2-es típusa) egy olyan receptor, mely az összes emberi sejt felszínén megtalálható. A mell esetében fontos szerepe van a sejtek szaporodásának, illetve növekedésének szabályozásában. Ha azonban valamilyen hiba folytán túl sok receptor alakul ki a sejtek felszínén, a mellrák kialakulásának rizikója megnövekszik. Célzott biológiai terápiával gátolható a HER2 receptorok működése, minek köszönhetően nem csupán csökken a daganatos sejtek túlszaporodása, de egyúttal aktiválható az immunrendszer is.
A biológiai terápia részeként a mellrák immunterápiája történhet aktív vagy passzív módon is. Előbbi lényege, hogy a beteget a saját daganatából készített vakcinával oltják be, mellyel az immunrendszert igyekeznek megtanítani a rákos sejtek felismerésére, a rák elleni védekezésre. A passzív immunterápia lényege a beteg immunrendszerének támogatása olyan kívülről bejuttatott anyagokkal, melyek az immunválasz kiváltásában szerepet játszanak.

- Néhány készítmény felhasználása (például immunterápia, bizonyos HER2-gátlók, PIK3C-gátló) az úgynevezett speciális finanszírozás kategóriájába tartozik. Ezek egy része egyedi méltányossági kérelem útján történik, amelyre a kezelőorvos állítja össze a dokumentációt, és nyújtja be a NEAK-hoz - Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz -, és csak a pozitív elbírálást követően indítható a terápia. Az eljárás hátránya a sok esetben hosszú várakozási idő - 60 nap áll rendelkezésre a NEAK-nak az elbíráláshoz -, de sok esetben rövidebb határidőn belül - akár két hét is - születik döntés - mondja dr. Vajdics Tímea.

Hormonterápia

Hormonterápia azoknál a mellrákos eseteknél jöhet szóba, amelyeknél a szövettan azt jelzi, hogy a daganatsejteken női nemi hormonokat - ösztrogént és/vagy progeszteront - érzékelő receptorok találhatóak. Ilyenkor hormonterápia révén igyekeznek csökkenteni a hormonok hatását a szervezetben. Ez kétféle úton érhető el: vagy az ösztrogénszint csökkentésével vagy pedig a hormonreceptorok blokkolásával. Az ösztrogénszint csökkentése a petefészek hormontermelésének leállításával érhető el: ez történhet gyógyszeres gátlással vagy a petefészek eltávolításával. Fiatalabb korban - még gyermekvállalás előtt - egyértelműen a gyógyszeres kezelésen van a hangsúly. A mellrák hormonkezelése hosszú távú elkötelezettséget igényel: általában öt - de bizonyos esetekben akár tíz - évet is igénybe vehet. A hormonterápia mellékhatásai megegyeznek a klimax tüneteivel: hőhullámok, hüvelyszárazság, csontritkulás fordulhat elő. A hormonterápia akár önmagában is hatásos lehet, de sok esetben a kemoterápia kiegészítéseként, esetleg a kemoterápiás kezelés végeztével adják.

A mellrák természetének jobb megértése és a hatékonyabb kezelési eljárások, újabb terápiás módszerek megalkotása érdekében a szakemberek rendszeresen végeznek olyan klinikai vizsgálatokat, melyekbe emlődaganatos betegeket vonnak be. A klinikai vizsgálatokat minden esetben megelőzik úgynevezett preklinikai kutatások, melyeket laboratóriumokban szövet- és sejttenyészeteken vagy állatokon végeznek.
Ezt követi a klinikai vizsgálatok első fázisa, melyet kisszámú önkéntesen végeznek. A második fázist jelentő hatékonysági és biztonsági vizsgálat már nagyobb számú résztvevővel zajlik. A klinikai vizsgálatok harmadik fázisában pedig a kísérleti gyógyszert vagy kezelést már nagyobb betegcsoporton tesztelik - összehasonlítva a standard gyógyszerrel, kezeléssel. A klinikai vizsgálatok harmadik fázisát követheti a kezelés jóváhagyása, a forgalomba hozatal után pedig hosszú távú biztonsági monitorozás. Ez már a negyedik fázis, melyben rögzítik a mellékhatásokat, előnyöket, más gyógyszerekkel történő esetleges kölcsönhatásokat.

Klinikai vizsgálatok harmadik fázisában már legalább száz, de akár több ezer résztvevőre is szükség lehet. Előfordul, hogy a kutatócsoport meghirdeti a klinikai vizsgálatot, de az is, hogy a kutatócsoport az intézmények, klinikák egészségügyi személyzetével együttműködve találja meg a részvevőket. Tehát a klinikai vizsgálatokról adhat tájékoztatást a kezelőorvos, a kutatócsoport, de akár a kutatást szponzoráló gyógyszergyártó cég is weboldalakon, kiadványokon keresztül.

Mivel a klinikai kutatásokat úgy tervezik meg, hogy egy nagyon specifikus kérdésre adjanak választ, így hogy egy adott beteg részt vehet-e a vizsgálatban, az függhet attól, hogy milyen stádiumban lévő, milyen típusú mellrákos megbetegedést vizsgálnak egy adott kutatásban. Ezenkívül a klinikai vizsgálatra való jelentkezés során fontos lehet az életkor, a kórtörténet, egyéb betegségek, genetikai jellemzők és kezelési előzmények is. A klinikai vizsgálatra történő jelentkezéskor azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a kutatásban való részvétel jellemzően az egészségügyi személyzettel való szorosabb kapcsolattartást igényel a rutinellátáshoz képest. Végül pedig fontos, hogy a vizsgálatban részt vevők betartsák a kezelési ütemtervet, kövessék az utasításokat, rögzítsenek minden, a kutatók által kért információt.