Moretti doktornő elmondta, ő volt az ötletgazda, s az egész onnan indult, hogy úgy érezte a rengeteg gyógyszer mellé kell még valami kis plusz a pácienseknek. Szabó Attila később csatlakozott, elmondása szerint maga is megtapasztalta a zene gyógyító hatását, amikor szorongással és pánikrohamokkal küzdött. Ő maga egy énekórához hasonlította, hiszen a páciensek dalokat, mondókákat tanulnak, tapsolnak és „dobognak” a lábukkal, mindezt persze a zene ritmusára. Nyilván nem rock-koncertet hallgatnak, hanem – mivel főleg idősebb páciensekkel dolgoznak - a korosztályukhoz passzoló muzsikára, népdalokra lazítanak. Ez az aktív terápia segíti őket, hogy a pulzusuk és a vérnyomásuk a normális tartomány felé kezdjen tendálni. Pozitívan hat a keringésükre és a légzésükre, és pszichésen is helyre rakja a pácienseket. Mivel feszültségcsökkentő hatással bír, ezért akár az intenzív osztályon is el tudják képzelni a módszert, és terveik közt szerepel, hogy a későbbiekben terjeszkednek, más osztályokon is bevezetik a terápiát.

S ha valaki arra kíváncsi, hogy sikeres-e egy ilyen foglalkozás? Annak elmondhatjuk, hogy nagyon is. Egyrészt, orvosi eszközökkel is mérhető eredménye van: egy nyugodt, andalító dal meghallgatása után észrevehetően csökken a pulzusszám. Másrészt a betegek is érzik a terápia pozitív hatását, hiszen Moretti doktornő elmondása alapján egy ilyen foglalkozás sorozat tíz alkalomból áll, ők tavaly ősszel kezdték, tehát hamarosan befejezik az első csoport „terápiázását”. És itt jön a de: már vannak jelentkezőik egy következő csoporthoz, tehát nem is kérdés, hogy a betegeknek hasznára van a kezdeményezés. Buzdítják a betegeiket, hogy otthoni környezetben is alkalmazzák az itt elsajátítottakat, ezzel is segítve magukon, ha esetleg felszökne az a fránya vérnyomás.

Írta: Veres Alexandra