Évente tízezer új tüdőrákos beteget diagnosztizálnak Magyarországon, 8500-9000 magyar pedig meghal a kór következtében – sorolta az adatokat a keddi, budapesti eseményen Bogos Krisztina, az MTT aktív vezetőségi tagja. – A tüdő daganatos megbetegedései között világszerte és idehaza is az adenokarcinóma a leggyakoribb, a szövettani altípusok 48 százaléka.

Míg korábban elsősorban a sebészeti beavatkozás jelentette a tüdőrák gyógyítását, majd ehhez később társultak a kiegészítő gyógyszeres és sugárterápiák, a monoklonáris antitestek felfedezése nyomán olyan kezelések is meghonosodhattak, amelyek jobb életminőségben és akár 8-10 éves túlélést is biztosítva a betegek számára, egyes esetekben a metasztatikus folyamatban is. A valódi áttörést az immunonkológiai kezelések megjelenése jelentett.

Az MTT és az MSD 2017-ben munkacsoportot alapított annak érdekében, hogy elemző biostatisztikus elemzők segítségével feltárják, milyen okok állnak annak hátterében, hogy Magyarország vezető helyen áll a tüdőrák incidenciában és halálozásban egyaránt Európában. A HeLP3 című vizsgálatsorozatban emellett régiónként és megyénként analizálták a betegutakat, és pontos képet kaptak arról is, hol okoz ténylegesen nagy problémát a megbetegedés – mutatta be a kutatást Kiss Zoltán  munkacsoport vezető, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense.

A kutatók olyan újonnan diagnosztizált tüdőrákos betegek túlélési mutatóit vizsgálták egy évtizedes időszakban (2011-2021 között), akiknél a megbetegedést késői stádiumban fedezték fel, sebészeti beavatkozásban nem, csak gyógyszeres kezelésben részesültek.

Három évvel a diagnózist követően tízből kevesebb mint ketten éltek azok közül a betegek közül, akiknél 2011-2012-ben IIIB, IV stádiumban fedezték fel az adenokarcinomát, ami 14,5 százalékos túlélési esélyt jelent.

A hagyományos kezelés mellett 2017-ben másodvonalban jelentek meg az immunonkológiai terápiák. A 2017-2018-ban késői stádiumban diagnosztizált betegeknek, akik akkor így már hozzáférhetek az új gyógymódokhoz, szignifikánsan javultak a túlélési esélyeik: 22,5 százalékuk még legalább három évig élt a diagnózist követően.

Míg 2017-18-ban a betegek nyolcada jutott hozzá a modern terápiához, 2019-ben 17 százalékuk már az első vonalban kaphatott ilyen kezelést, összesen a beteg egyharmada részesült innovatív terápiában.

Az immunonkológiai készítményekhez való azonnali hozzáférés lehetősége tovább javította a túlélési statisztikát a HeLP3 vizsgálat eredményei szerint. Az adenokarcinómás páciensek túlélési esélye 28,7 százalékra nőtt a diagnózist követő 3. évben. Azaz az elmúlt tíz évben megduplázódott azon betegek száma, akiknek jelentősen sikerült meghosszabbítani az életét a modern terápiáknak köszönhetően – foglalta össze az adatokat Kiss Zoltán. Elmondta azt is, hogy a vizsgálat során korcsoportos elemzést s végeztek, amely mindkét nemnél és minden korosztályban koherensen ugyanazt a javulási mértéket igazolták.

A laphámsejtes tüdőkarcinómás betegek túlélési mutatóiban hasonló javulást eredményezett a modern terápiák bevezetése, nem történt viszont javulás a kissejtes tüdődaganatok esetében, mert ott a kezelésben sem volt áttörés.

A tüdőrákos betegek 40 százaléka elhalálozik a betegség első időszakában, a kissejtes tüdődaganatosok mindössze öt százaléka él a betegség felfedezését követő 5. évben. Alapkezeléssel – azaz kemoterápiával – az áttétes beteg élete mindössze 11 hónappal hosszabbítható meg – tette hozzá a vizsgálat orvosszakmai vezetője, Bogos Krisztina.

Az áttétes folyamatot krónikussá tudják szelídíteni az immunonkológiai kezelésekkel, de megérkeznek ezek a terápiák a korai stádiumban kiszűrt betegek számára is, kuratív gyógyítást biztosítva – jelezte még a tüdőgyógyász.

Az immunterápiák mellékhatása egyes esetekben súlyos lehet, azok tüneteire a betegek figyelmét fel kell hívni, egyúttal törekedni arra, hogy a kezelés ne rontsa a páciens életminőségét – mondta még el Bogos Krisztina. A tüdőgyógyász szerint alaposan fel kell mérni, ki az, aki részesülhet az innovatív kezelésben, figyelembe véve a társbetegségeket, a beteg, valamint a betegség minden körülményét. Az egyes kezelések mellékhatásaira egyébként már a terápia tervezésekor felkészülnek, ugyanakkor ezek közül ma már számos ki is védhető. Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet főigazgatója hozzátette azt is, hogy a terápiák hosszú ideig folyó fenntartó kezelések, amelynek során a beteg 4-6 hetente találkozik a kezelőorvosával, aki így folyamatosan figyelemmel tudja kísérni nemcsak a kezelés hatásait, hanem annak mellékhatásait is. – A cél az, hogy a kezelés ne akadályozza a beteget a mindennapi önellátásban, és ne okozzon elszigetelődést.

Miközben még a szakemberek is azt prognosztizálták, hogy a koronavírus-járvány drámaian rontotta a tüdőrákos betegek túlélési esélyeit, a prekoncepcióra alaposan rácáfoltak a HeLP3 vizsgálat eredményei. A 2020-21-ben diagnosztizált és kezelt betegek túlélési mutatói nem romlottak a Covid-időszak alatt sem, az ellátás minősége ugyanolyan jó volt, mint a pandémiát megelőző időszakban – mondta a pécsi egyetem docense.

A mortalitásban áttörést a prevenció hozhat – hangsúlyozta még a tüdőgyógyász, és a primer prevenció fontosságára felhívta a figyelmet Kiss Zoltán is, aki szerint a HeLP3 kutatás során is tapasztalták az elmúlt egy évtizedben a dohányzás visszaszorítása érdekében indított kormányzati intézkedések hatását: a férfiaknál 3 százalékos csökkenés történt a tüdőrák előfordulási gyakoriságában. A szakember ezért úgy vélte, érdemes hosszú távú programokba fektetnie az államnak.

Forrás: medicalonline, fotó: Országos Korányi Pulmonológiai Intézet