- Az Országos, Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet milyen szerepet tölt be a pszichiátriai ellátásban?

Az OMIII 2021-ben két nagy múltú intézmény egyesülésével jött létre: az Amerikai úti Országos Klinikai Idegtudományi Intézetből (OKITI) és a Lehel úti Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetből (OPAI). Közös a két elődben, hogy a betegellátás mellett fontos szerepet vállaltak az oktatásban, a kutatásban és az új terápiás eljárások, technológiák meghonosításában és kidolgozásában. Az OMIII ezt a hagyományt folytatva a pszichiátria terén is olyan ellátási formákat tud kínálni, amelyek országosan egyedülállónak számítanak. Ilyenek például a speciális kórképek – például a kényszerbetegség – kezelésére létrejött szakambulanciáink vagy a terápiarezisztens depresszió gyógyítását célzó repetitív transzkraniális mágneses stimulációs kezelés (rTMS). Aktuálisan pedig az egyik legkülönlegesebb területünk a High Security magas biztonságú pszichiátriai részlegünk, amely a violens magatartású, nem bűnelkövető betegek ellátására szolgál.

Amellett, hogy intézetünk országos lefedettségű ellátási területtel bír, nálunk dolgoznak a Magyar Pszichiátriai Társaság és Magyar Addiktológiai Társaság vezető tisztségviselői, így magát a szakmát is gyakorlati szempontból tudjuk véleményezni.

- Mi teszi különlegessé ezt a szakterületet az ápoláson belül?

A pszichiátriai szakápolás kulcsa a megfelelő kommunikáció és a megfigyelések helyes értelmezése. Komoly szaktudást igényel például annak a megítélése, hogy egy pszichiátriai gyógyszer hogyan befolyásolja a beteget: van hatása, nincs hatása vagy esetleg mellékhatása van? A pszichiátria igen komplex terület, átfogó képzést követel meg, hiszen sokféle tudást kell alkalmazni a mindennapi munkavégzés során.

Nem elég a pszichiátria mély ismerete, ugyanis többnyire multimorbid betegeket kezelünk, tehát a testi tüneteket is fel kell tudni ismerni, legyen szó magas vérnyomásról vagy akár traumatológiai elváltozásról – ugyanakkor a beteg a pszichiátriai állapota miatt nem biztos, hogy jelezni tudja a panaszait. Lényegesen nagyobb súlya van az ápolói megfigyeléseknek a pszichiátriai betegek ellátásában, mint más osztályokon, ahol a szomatikus tünetek irányítják a kezelést. Nagyon sokféle információnak lehet jelentősége, így itt a lázmérésen túl az olyan észlelések is sokat számítanak, mint a beteg viselkedése különböző kommunikációs helyzetekben vagy éppen akkor, amikor úgy gondolja, nem látja senki.

- Miként befolyásolják még a betegcsoport sajátosságai a pszichiátriai szakdolgozói munkát?

Míg azok a páciensek, akik szomatikus problémától szenvednek, önként érkeznek az ellátóhelyre és kérnek segítséget, addig a pszichiátriai betegek egy része nem rendelkezik betegségbelátással, így eleinte jóval nehezebb őket bevonni a terápiába – ez fokozatosan változik a pszichés állapotuk javulásának megfelelően.

Kiemelt fontossággal bír a tudatos kommunikáció, mind a nonverbális, mind a verbális tartomány. Nem mindegy, hogy például milyen egy agresszív beteggel szemben a metakommunikációm, belenézek-e a szemébe, milyen a testtartásom vagy hogyan szólítom meg őt. Speciális az ellátóteam tagjai közötti kommunikáció is. A pszichiátriában számos váratlan helyzet adódik, ezért egymás legapróbb mozzanatára is figyelni kell, hogy mindenki jó előre tudja, mire számítsanak és milyen döntéseket kell hozni. Ez rendkívüli összhangot, összeszokott és erős stábot kíván, a pszichiátriai ellátásban igazi csapatmunkának kell működnie.

- Milyen egyéb kihívásokkal kell szembenézni ezen a területen?

A pszichiátrán a holisztikus szemlélet jegyében gyógyítunk. A pszichés problémák mellett nemcsak a szomatikus tüneteket kezeljük, hanem még a szociális nehézségekkel is foglalkozunk. Hiszen ha a beteg jobban lesz, majd visszamegy ugyanabba a környezetbe, ami a tüneteit okozta vagy ahol nem vették észre a betegségét, sajnos nagy a rizikója annak, hogy előbb-utóbb visszaesik és újra találkozunk vele. Nagy szükség van a betegedukációra és sokszor a hozzátartozó edukációjára is, még ha ezt gyakran nehezebben fogadják is el, mint például amikor megtanítjuk egy cukorbetegnek az inzulin beadását.

- Mit jelent az innováció ma a pszichiátriában? Milyen új terápiás módszerek, megközelítések határozzák meg a modern pszichiátriai ellátást?

Amióta a pályán dolgozom, mind a pszichiátria, mind az addiktológia hatalmas fejlődésen és komoly attitűdváltáson ment keresztül, és nagyon sokat humanizálódott a terület. Míg a kilencvenes években a mindennapok részét képezte a hálós ágy, a sorozatos ECT kezelések vagy éppen a számos mellékhatással járó gyógyszerek, ma már a specializálódó hatásmechanizmusú szerek fejlődésének köszönhetően sokkal jobban bevonhatóak a betegek egyéb terápiás formákba, például szocioterápiás vagy egyéni pszichoterápiás foglalkozásokba – utóbbiak szerepe is rendkívüli módon megerősödött az ellátásban a múlthoz képest. És akkor még nem is beszéltünk a korábban már említett, speciális szakambulanciákról vagy az invazív és non-invazív neuromodulációs eljárások alkalmazásáról – ezek közé tartozik például a mélyagyi stimuláció (DBS) vagy az intézetünkben most már rutinszerűen alkalmazott rTMS is. Emellett lényeges trend, hogy a hangsúly kezd eltolódni a fekvőbeteg-ellátás felől a járóbeteg-ellátás és a közösségi pszichiátria irányába.

- Hogyan jellemezhető ma az ideális terápiás környezet?

Mindenképpen otthonos és biztonságérzetet támogató, hogy a betegek könnyebben feloldódjanak és bevonhatóak legyenek a terápiába. Sok szempontot illetően azonban folyamatosan mérlegelünk és arany középutakat keresünk.Az egyágyas elhelyezés például biztosítja az intimitást és a saját teret, ezzel is megkönnyítve a nehezebben alkalmazkodó betegek bentlétét, viszont így nem kerülnek társas helyzetekbe, és ha minden ilyen élethelyzettől megvédjük őket, azzal a rehabilitációjukat ássuk alá. Sokszor önmagában az is segít, ha valaki látja, hogy nincs egyedül a nehézségeivel, de ha elszigetelődik egy egyágyas kórteremben, ez az érzés fog benne kialakulni. Egy másik példa: optimális mértékű stimulációt kell biztosítanunk az osztályos foglalkozások kapcsán, hogy ne hospitalizáljuk a beteget, hanem a reintegrációját támogassuk.

- Milyen szépségeket kínál ez a szakterület? Miért lehet vonzó ez a szakdolgozói pálya?

Ezen a területen sosem látunk két egyforma beteget. Mindennap tartogat valamilyen kihívást, és ezek nem hagyják kihunyi azt a lángot, amivel valaki elindul ezen a pályán. Hatalmas sikerélményt tud nyújtani, amikor egy szétesett elmét segítünk összerakni – még akkor is, ha sokszor ugyanazok a páciensek jönnek vissza hozzánk, hiszen schubokban zajlik a betegségük. Ilyenkor mindig az lebeg a szemünk előtt, hogy a terápia végére ismét visszakapjuk azt a kedves, intelligens, értékes embert, akit a legutóbbi távozásakor láttunk.

Sokan vagyunk, akik más területet is kipróbáltunk szakdolgozóként, jómagam is dolgoztam nőgyógyászaton, sebészeten és belgyógyászaton is, de pár hónap után mindig visszahúzott a szívem a pszichiátriára. Ha valakinek megvan a személyisége ehhez a pályához, beszippantja ez a szakma és nem engedi többé.

Forrás, fotó: Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet