Az 1944-ben Németországba menekülő Kampis János három nagy freskóját is megtalálták még évekkel ezelőtt a Péterfy Sándor Utcai Kórházban. Kampis a 20. század első felének ismert festője volt, de aztán lemeszelték ezeket a freskókat, és eltüntették az emlékét is. Ugyanakkor a két előcsarnokba, fatáblákra készített mesefríze a helyén maradhatott. A kórház épületéről, a freskók történetéről Dr. Sásdi Antal főigazgató beszélt a Magyar Hírlapnak.

Bevezetésképpen arra kértük a főigazgató urat, beszéljen a helyszínről, mert a kórház 1848-ban már létezett, és azt az épületet, ahol a különös értékkel bíró freskók is vannak, közvetlenül a második világháború előtt és alatt építették fel Hüttl Dezső (1870–1945) és később Hidasi Lajos tervei alapján. Sásdi Antal elmondta, hogy két részletben zajlott ez az építkezés. A Rottenbiller utca felé eső rész, ahol most a szakrendelések zajlanak, 1938-ra már készen volt Hüttl tervei szerint. A vele átellenes, a Bethlen Gábor utcára kifutó részt pedig 1942-re fejezték be, azonos homlokzati elemekkel, külső megoldásokkal ellátva. Ez az épületrész a MABI-nak, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének volt a székháza. Mert, ahogy a főigazgató úr megjegyezte, 1945 előtt két nagy biztosító volt az országban, az OTI, az Országos Társadalombiztosító Intézet, és a MABI, amelyek közül ez utóbbi volt a gazdagabb.

Ebben az időszakban a korábbi kórházi épületek és az új kórházi rész is a MABI kezében volt, mint ahogyan a törökbálinti tüdőgyógyintézet is a MABI irányítása alá tartozott. A főigazgató felhívta a figyelmet arra is, hogy a Hidasi Antal tervezte irodaépületben a legmodernebb technológiákat alkalmazták, vasbetonszerkezeteket használtak, a fűtést levegőbefúvással oldották meg. A kórház a II. világháború alatt is a MABI kezében maradt, nem lett hadikórház, és Budapest ostroma során is csak minimális károkat szenvedett. Már csak azért is, mert Sásdi Antal szerint a pesti részen gyorsan átszaladtak a harcok.

A főigazgató úr úgy tudja, hogy az irodaépület freskóit 1941-ben kezdték el festeni, a munka három éven át tartott. Sásdi Antal az első információkat ezekről a faliképekről olyan orvosoktól kapta, akik az ötvenes évek legelején kezdtek itt fiatalon dolgozni. Köztük volt Oláh Vilmos sebész főorvos, aki az ’56-os itteni események egyik hőse is volt. Ő úgy tudta, hogy az irodaházi részben valaha Aba-Novák Vilmos freskói voltak a falakon, de ezeket már ő sem láthatta, mert a faliképeket, ahogy a főigazgató fogalmazott, 1945 után különböző mértékben eltüntették.

Ami viszont mindvégig megmaradt, az a két mesefríz volt a főlépcső két oldaláról nyíló oszlopcsarnokokban, amelyekről Sásdi Antal elmondása szerint sokáig nem sokat tudtak. Úgy emlékszik, hogy 2017-körül az M5-ös csatornától telefonáltak neki, hogy kijönne egy stáb, és filmre vennék egy érettségi tételhez kapcsolódóan a Csongor és Tünde történetét ábrázoló frízt. A főigazgató erre visszakérdezett, hogy az meg hol van? Erre elmondták a tévések, hogy pont az irodája előtt, az oszlopcsarnokot díszíti. A műsor szerkesztője úgy tudta, hogy az összesen 80 méter hosszú, 16-16 fatáblát tartalmazó alkotást egy Johannis Kampis nevű festő készítette.

A főigazgató pedig ezen a néven kezdet kutakodni, mint kiderült, németalföldi felmenőkkel rendelkező alkotó után. Ki is derítette, hogy 1886-ban született a fővárosban, ahol Kampis János néven dolgozott, míg el nem hagyta 1944-ben az országot. Kampis Németországba költözött, és ott is halt meg 1968-ban. A főigazgató itt megjegyezte, hogy korábban a Wikipedia azt írta, hogy a mesefigurák Medveczky Jenő (1902–1969) alkotásai, aki a hibás, már javított szócikk szerint hatvanas években festette a frízeket.

Tehát a lépcsőháztól balra A fából faragott királyfi történetét láthatjuk, jobbra pedig Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét. A restaurálásokra a főigazgató szerint akkor kerítenek sort, ha az oszlopcsarnok feletti, gyakran beázó üvegmennyezetet kicserélték, megjavították. A folytatást pedig 2017 végén, egy fideszes polgári körbe való meghívás hozta el, ahol a kórházról folytattak egy beszélgetést. Itt említette Sásdi Antal, hogy a kórházi legenda szerint az épületben valahol freskók vannak, de nincs restaurátor ismerős, aki kiderítené az igazságot. A beszélgetés végén jelentkezett Bedő Csongor nyugdíjas restaurátor, a szakma oktatója, akivel át is nézték az épületet.

Ahogy a főigazgató fogalmazott, mindjárt gyanús volt a szakembernek a kapu utáni két nagy, 7,5 méterszer 2,8 méter nagyságú, fehérre festett keret. Bedő Csongor révén aztán három frissen végzett restaurátor, Cselőtei Anna Remény, Purnhauser Rozina és Talabér Ágnes érkezett a következő évben, és megkezdődött a többszörös festékréteg alatt a freskók feltárása. Az egyik oldalon egy Sztálint éltető felirat (Éljen Sztálin, a világ dolgozóinak bölcs vezére!) is előkerült, amelyet közvetlenül a képre festettek rá. Ezt aztán a főigazgató tudomása szerint 1954. táján a freskó maradékával együtt lefestették.

Bizonyossá vált az is, hogy a két nagyméretű képet 1941 és 1944 között Kampis János festette, hiszen megtalálták a szignóját is. Az életéről a főigazgató elmondása szerint elég keveset lehet megtudni. 1886-ban született Budapesten, jogászfamíliában, maga is jogot végzett, Pest vármegyénél dolgozott 12 évig, de közben rajzolni tanult, és elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát is, majd otthagyta a jogászi pályát, és csak a festészetnek élt. Végül a főigazgató szerint a nevét azért is törölhették mindenhonnan, mert a Pálffy Fidél-féle pártnak a tagja volt.

Sásdi Antal elmondta azt is, hogy megtalálta Kampis János egyik unokaöccsét, aki a Corvinus Egyetemen volt professzor, de ő sem tudott sokkal többet a nagybátyja sorsáról.

Az épület bejárása során kerültek szóba az oszlopcsarnokokban elhelyezett márványszobrok is, amelyek a zalai származású szobrász, Boldogfai Farkas Sándor (1907–1970) munkái. A főigazgató külön felhívta figyelmet a jelenlegi szakrendelő bejárata felett álló, négy hatalmas férfialakra, amelyek közül kettőt tudomása szerint az a Bory Jenő (1879–1959) építész és szobrász készített, aki felépítette a saját várát is Székesfehérváron. A másik két alakot pedig Pásztor János (1881–1945) faragta ki hasonló stílusban.

A bejárat két oldalán található, száraz vakolatra festett, tehát szekkótechnikával készült, Sásdi Antal által futballkapunyinál nagyobb méretűnek tartott festmények közül az egyik a Krisztusba vetett bizalmat jeleníti meg, a másik pedig az Ember tragédiájának utolsó, a küzdést és a bizakodást emlegető sorainak képi ábrázolása. A főigazgató itt jegyezte meg, hogy az a bizonyos, Sztálint éltető felirat a Krisztust ábrázoló festményre került rá, a másikon pedig valószínűleg valami hasonló írás lehetett Rákosi nevével. Ez utóbbit aztán a restaurátorok szerint lekaparták idővel, így szemben a másikkal, alig maradt valami nyoma neki. Megtudtuk azt is, hogy 2018-ban és 2019-ben nagy precizitással zajlott a képek kiszabadítása a sok festékréteg alól, aztán pedig az alapvakolatot is meg kellett erősíteni egy speciális kezeléssel, mert már az is elég rossz állapotban volt.

A bejárattól jobbra eső oszlopcsarnokba lépve Sásdi Antal elmondta, hogy talált egy észak-olaszországi galériásnál egy olyan képet, ahol egy állványon állva festi a Csongor és Tünde jeleneteit a 16 fatáblára Kampis János. Egyébként itt, a csarnok bejárata felett van a legroncsoltabb állapotban a fríz, láthatóan az üvegtető beázása miatt.

Ezután a tanácsteremben található falikép történetéről beszélt a főigazgató. Itt, a hajdani irodaház negyedik emeletén, még a kétezres évek elején, orvosigazgatóként látta meg, hogy a fikszen telepített vetítővászon mögött lehet valamilyen falikép. Néhány dolgozó tudta is, hogy ezt 1990-ben fedték le a vászonnal. Kiderült, Medveczky Jenő nagy furnérlapokra festett pannójáról van szó.

Medveczky az orvostudományt, annak különböző szereplőit, a patológust, a sebészt, belgyógyászt jelenítette meg a temperával készített művén. A főigazgató szerint a képet dr. Gálócsi György belgyógyász, aki 1956-tól 1967-ig volt a kórház igazgató főorvosa, festette Medveczkyvel. Aki történetesen a betege volt. Ezt a képet Sásdi szerint 1964-ben tették fel a falra, eltakarva vele egy másikat, ugyancsak Kampis János munkáját. Jó tenyérnyi fatipliket véstek Kampis freskójába, ezzel rögzítették a négy hatalmas farosttáblát. És amikor az egyik szélsőt levették, ott volt mögötte Kampis freskója, amelyen a társadalombiztosítást jelenítette meg szimbolikus formában.

Természetesen a pannót is megtisztították, és a jelenlegi szakrendelő kapujánál találtak helyet neki. A tanácsterem bejáratánál áll egy anyaságot szimbolizáló, háromalakos márványszobor, a vésett szöveg szerint Liszkai Kováts Zoltán (1898–1967) 1947-ben, Párizsban készült alkotása. (A szobrász 1922 és 1939, majd 1947 és 1954 között Párizsban élt és alkotott, majd pedig Brüsszelben fejezte be földi pályafutását.) A főigazgató itt megjegyezte, hogy a negyedik emeleten, ahol a tanácsterem is van, mindig szülészet volt, ezért is kerülhetett ide a klasszikus szépségideált is megjelenítő szobor.

Itt, a negyedik emeleten voltak egyébként a biztosító igazgatóságának irodái is, a folyosók faborítása és a légbefuvó nyílások még az eredetiek. Látszik, hogy háború ide, háború oda, egészen jó anyagokat használtak, amik még most is bírják, csak a strangokat, a bennük futó csöveket, vezetékeket kellene már Sásdi Antal szerint cserélni. Ezek az Egészséges Budapest Programban meg is történtek volna, de közbejött a háború, jegyezte meg a főigazgató. Az impozáns tanácsterem egyébként még az eredeti állapotában van belsőépítészetileg, csak a nemrég beszerelt légkondicionálók zavarják meg némileg a látványt.

Kampis tanácstermi freskójának az állapotáról szólva, a főigazgató elmondta, hogy a bejáratnál lévőkkel ellentétben, itt a színek egészen jól megmaradtak, csak a tiplik helyét kellett betömni, és a tisztítást kellett elvégezni. Sásdi Antal kitért Kampis eme freskójának a címére is, amelyet szintén egy észak-olaszországi galériában talált, papírra festett vázlat alapján tudtak meg. A társadalombiztosítás allegóriája című freskón azt láthatjuk, hogy a tehetősek valamiféle sátrat tartanak a szegények és elesettek feje fölé.

Kampis Jánosnak egyébként az Országos Földhitelintézet margitszigeti klubházában voltak még magyar hősöket és történelmi sportteljesítményeket ábrázoló faliképei, de ezek elvesztek az idők folyamán. A főigazgató úgy tudja, hogy egyébként főként vallásos témájú képeket festett, és ezekkel nyert különböző díjakat. A Műcsarnok Társulat tagjaként állandó kiállítója volt a két világháború között ennek a rangos intézménynek is.

Forrás: Magyar Hírlap, fotó Purger Tamás