Ezen a napon egy kiemelkedő történelmi személyiségre – Kossuth Zsuzsannára –, Magyarország első főápolónőjére emlékezünk. Az Ő hazaszeretete, tettvágya, egész életútja meghatározó példa számunkra.

Kossuth Zsuzsannáról mindannyian tudjuk, ki volt, de engedjék meg nekem, hogy felidézzem életének, munkásságának meghatározó szakaszait.

Zsuzsanna – Kossuth Lajos húga – 1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen. Már egészen fiatalon – az 1830-as évektől kezdve – támogatta Kossuth Lajos politikai küzdelmeit és céljait.

1841-ben férjhez megy Meszlényi Rudolfhoz, akivel együtt szervezik az Országos Védegyletet. Gyermekeiket nagy gonddal és szeretettel nevelik. 

Zsuzsanna az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején fontos feladatot kap. 1849. április 16-án kinevezik Országos Főápolónőnek, az Országos Kórodai Főápolónői Intézet vezetőjeként.

32 évesen az alábbi, addig soha nem látott feladatok várnak rá:

•    az egészségügy reformjának kidolgozása;
•    a nők bevonása az ápolási munkába és képzésük megszervezése;
•    a Nőegyletek mozgósítása, adománygyűjtés;
•    az ispotályok mellett mozgó- és állandó tábori kórházak létrehozása, azok berendezése;
•    az élelmezés, a tisztaság, a szállítás megszervezése;
•    kötszerek, tépések készítése, ágynemű, műszerek, gyógyszerek beszerzése;
•    a kórházi rend, fegyelem és felügyelet megteremtése;
•    a dokumentáció – kórmegállapítás, étrend, kórlap, külön jegyzékek – létrehozása;
•    ágyak, kórtermek, osztályok számozása, a nyilvántartás szabályozása.

Hatalmas, újszerű feladatba fogott és az alábbi eredményeket érte el:

•    18 új tábori kórházat hozott létre, 64 régit megújított, közel 20 000 ággyal;
•    folyamatosan ellenőrizte a kórházak működését, felszereltségét, szekérrel járta az országot;
•    mozgó gyógyszertárat működtetett, óriási mennyiségű egészségügyi fogyóanyag folyamatos szállítását érte el;
•    megtervezte az ápolók képzését a bonctan, gyógytan, hadisebészet, gyógyszertan területén;
•    a Nőegylet segítségével adományokat szerzett, a befogadó családokkal, az irgalmas renddel együttműködött.

Úttörő tevékenységét több szakmai újítás is bizonyítja: bevezeti a sérültek és betegek elkülönítését, amivel a fertőzések kockázatát csökkenti, az azonos településről vagy országrészből származó sebesülteket egymás mellé helyezi, hogy ne érezzék magukat egyedül.

A szabadságharc bukása után menekülni kényszerül családjával együtt; nagy csapás éri, mert menekülés közben meghal a kisfia.

Elfogják és a budai Várbörtönbe szállítják, bíróság elé állítják, azonban féléves fogság után elengedik, mert az osztrák katonatisztek mellé állnak. A következőt mondják róla:

„Ennek az asszonynak köszönhetjük az életünket, ő nem ellenséget látott bennünk, hanem a szenvedő embert!”

Haynau később mégis elhurcoltatja, állandóan zaklatják.

1852-ben száműzetésbe, Brüsszelbe kerül, majd 1853-ban Amerikába, ahol ruhavarrásból és csipkeverésből tartja el családját.

1854. június 29-én New Yorkban 37 évesen hal meg, távol szeretett hazájától.

A magyar szabadságharc betegápolása, az önkéntes ápolónői kar megszervezése, a hadifoglyokkal való humánus törődés történelmi értékű bizonyítékok.

A krími háború előtt – Florence Nightingale tevékenységét 4 évvel megelőzve – a magyar önkéntes ápolónői intézmény olyan emberbaráti elveket valósított meg, amelyek később a vöröskeresztes mozgalomban váltak általánossá.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kossuth Zsuzsanna olyan örökséget hagyott ránk, amelyhez méltónak kell lennünk.

Az egészségügyi ellátás – benne az ápolással és a szakdolgozói tevékenységgel – állandóan fejlődik, minden ápolónak és szakdolgozónak lépést kell tartania a szakmai vívmányokkal. Az új eljárások, módszerek, technológiák alkalmazására készen kell állnunk, és soha nem téveszthetjük szem elől a legfontosabbat – az emberre való odafigyelést.

Megtisztelő számomra és büszkeséggel tölt el az, hogy ápolási igazgatóként az Országos Kórházi Főigazgatóságnál – egyben Önökkel is – dolgozhatok. Hogy tagja lehetek az ápolók-szakdolgozók közösségének, amelyben olyan fantasztikus kollégáim, harcostársaim vannak, akik mindennap helytállnak hivatásukban és teljesítik közös küldetésünket: a betegek szolgálatát.

Ez a csapat kész folytatni a nagy elődök által megkezdett munkát és képes helytállni gyorsan változó világunk új kihívásai közepette is.

Kedves ápoló és szakdolgozó kollégák!

Magam is ápolóként az ünnep alkalmából kívánok Nektek minden jót a magánéletetekben, és kívánom, hogy mindannyian találjátok meg számításotokat, és érjetek el komoly szakmai sikereket!

Végezetül engedjétek meg, hogy Kossuth Zsuzsannától idézzek:
„Az ápolás nem csupán munka, hanem szívből fakadó szolgálat. Aki ezt választja, annak nemcsak a keze dolgozik, hanem a lelke is.”

Deli Mária
igazgató
Ápolási és Betegbiztonsági Igazgatóság